~ Idézetek a szerelemről és a csalódásról~

~ Idézetek a szerelemről és a csalódásról ~

~Ha szeretsz valakit a nevét egy körbe írd,ne gy szívbe, mert a szív összetörhet,de a kör gurul tovább :)

~Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket...

~Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.

~Szeretünk szerelmesek lenni, nem csupán azért, mert ilyenkor könnyebb boldognak érezni magunkat, hanem azért is, mert boldogtalannak lenni is nehezebb.

~Először csak egy szimpla találkozás. Hirtelen jött erős szimpátia. Hosszúra nyúló beszélgetés. Hiányérzet. Még több beszélgetés. Még több hiányérzet. Szükség. Először még nem tudod, de egy idő után már totál egyértelmű. Bizony ez az, az az érzés, amit előbb utóbb mindenki érezni szeretne. És érezni is fog. Nem tudhatod mikor ér el hozzád. Nem tudhatod, hogy mikor talál Rád, mikor jön szembe az utcán, vagy ül le melléd a metrón. Egyszer csak jön, és mindent elvisz, persze Téged is. Hiába is akarnál, semmit nem tehetsz ellene, mert Ő bizony elvarázsol, magával ragad, és nem szabadulsz tőle. Aztán saját magadnak is belátod, hogy egyáltalán nem akarsz szabadulni tőle. Szükséged van rá. Az érzésre, az ott létére. Az életed része. És mindent megteszel, hogy az is maradjon.

~Olykor megnyugtató a tudat, hogy igen, itt áll mellettem, és bármikor ráhajthatom a fejem a vállára, bármikor elgyengülhetek, mert Ő itt van és erős lesz helyettem.
Természetesnek vesszük, a vigasztalást, a segítő kezeket ha épp egy krokodilkönny készül legördülni arcunkon, pedig nem az. Lehetnénk egyedül is. Csak úgy saját magunkkal és tuti, hogy háborúkat vívnánk akkor is, persze eredménytelenül… Miért csináljuk ezt? Olyan nehéz csak úgy elfogadni, hogy igen, most lehetünk gyengék, mert más erős lesz, és ha egy pár percre meginogunk sem lesz belőle hatalmas tragédia? Nehéz. Mert meg akarunk felelni. Elvárásoknak. Másoknak. Szívünk választottjának. Magunknak. De néha… ha csak egy percre is, de álljunk meg. Nézzünk körül. Hagyjunk fel a megfelelési kényszerrel, az önmarcangolással és éljünk. Csak úgy. Lelkiismeret furdalás nélkül. Boldogan.:)

~Párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi.

~Az egyik napról a másikra elfelejtettél..gratulálok..

~Ha meg akarod nekem adni azt, amire vágyom, figyelned kell rám. Ismerned kell. Tudnod, hogy mikor amire vágyom. A felszín alá kell törnöd, de ha nem látom rajtad az igyekezetet, hogy Te akarod látni mi van a felszín alatt, sosem fogsz ismerni. Igen, látni fogod azt, amit mindenki más lát, de ennyi. Ettől Te még nem fogod tudni, hogy én mire vágyom. Nem fogod tudni, mire van szükségem, amikor sírok vagy amikor nevetek. Mikor kell hagynod, hogy elmenjek, és mikor van a legnagyobb szükségem arra, hogy magadhoz ránts és szorosan átölelj. Néha csak tudnom kell, hogy vagy nekem. Csak biztosíts arról, hogy akármekkora hülyeséget is csinálok, Te teljes vállszélességgel ott állsz mellettem. Nekem ezt tudnom kell érted? De ha megelégszel azzal, ami a felszínen van, és fikarcnyit sem akarsz többet látni, akkor áldásom rá. Nincs semmi erőltetés. De majd egyszer a felszín eltűnik, és feltör a valóság, amit te már nem fogsz látni... nem miattam, miattad... mert neked elég volt csak a felszín...

~Az ember képes a magány megszokni ,de ha a magánya egyetlen  napra is megszűnik,utána kezdheti a megszokást elölről :/

~Emlékszem, évekkel ez előtt. Valaki azt mondta,hogy legyek óvatos mikor a szerelem eljön. Az voltam. És te erős voltál én viszont nem, az én illúzióm, az én hibám.Figyelmetlen voltam, felejtettem. Így volt. És most mindennek vége, nincs mit mondani. Elmentél és oly könnyen nyertél. Mehetsz előre,mond el  nekik. Mondj el nekik mindent,amit most tudok. Kiáltsd a háztetőkről,írd a horizontra! Ami volt minden elmúlt. Mondd el nekik,hogy boldog voltam. És, hogy a szívem összetört. Minden sebhelyem tátong. Mondd el nekik amit reméltem. Lehetetlen.

~Kiszeretni valakiből nehéz.Bedőlni az árulásnak rosszabb.Megcsorbult bizalom és sebzett szívek.Tudom,tudom....Úgy vélem mindenre amire szüksége van ott van..Bizalom a szerelemben.és szavakba építve,mit üres ígéretek fognak elkoptatni.Tudom,tudom.

~Lehet,hogy a padlóra küldesz,de ha felállok akkor fuss..

~Én is arra vágyok akire nem szabad.A könnyeim nem látod ,de a szíven majd megszakad .

~Ha túlzottan szeretsz valakit, féltékeny leszel, mert félsz, hogy elveszíted.Nem benne nem bízol, hanem a többi emberben..

~Szeretet. Mind vágyunk rá. Mindenki másképp. És szinte bármire képesek vagyunk, hogy szeressenek minket. Változunk, változtatunk. Tartunk a következményektől. Tartunk attól, hogy elveszítjük-e útközben saját magunkat… vagy éppen azt a valakit, aki miatt annyi mindenen változtattunk. Mi lenne ha elveszítenénk? Az egész feleslegesnek tűnne, és minden visszatérne a régi kerékvágásba… vagy az is meglehet, hogy sokkal rosszabb, lázadó korszakunkat élnénk. Ki tudja?!….

~Valakinek tényleg összejön ez, hogy várja azt a valakit, aki olyan amilyennek ő elképzelte a tökéletes társat, és az a bizonyos társ is maximálisan elégedett, semmin nem akar változtatni, semmin nem veszekednek, nincs semmiféle konfliktus, úgy egyáltalán nincs semmi, ami éket verne közéjük. Biztos van ilyen. Gondolom.

~Kérdezd csak meg a legtöbb született szinglit ( és ezt nem fizikailag kell érteni, hanem szellemiségre. Mert valószínű, hogy legtöbb ilyen embernek van valakije… de nem kötelezte el magát, nincsenek szikla szilárd tervei az illetővel stb.stb.)… egytől egyig mind, tud majd olyat mondani ami pofára ejtette, és ha elég rámenős vagy még azt is kiszeded belőle, hogy őt ez mennyire megviselte. Aztán előtör majd belőle az az érzés, ami a jelenlegi cselekedeteit megmagyarázza. A csalódottság, düh, egoizmus… A legtöbb srác, aki nagyot csalódott kalandokba kezd, mondván hogy neki függetlenség kell, és nem vágyik semmi állandóra. Persze. Egy két éves komoly kapcsolatban ha egy nő pofára ejti, egy ideig nem vágyik efféle kapcsolatra, és mindenkiben aki komolyan gondolja egy újabb bukás lehetőségét látja majd. Ráadásul a kalandokban ő irányít, és nem őt vezetik meg…

~Nem az az igazi férfi,aki meghódít minden nőt,hanem,aki képes feladni az egészet egyért.

~Nem töröllek le,nem tiltalak le az ismerőseim közül!Végig fogod nézni ahogy szarba se veszlek.

~Sose hagyj figyelmen kívül egy embert,aki szeret és aki vigyáz rád.Mert egy nap felébredsz az álmaidból és rájössz,hogy elveszteted a Holdat miközben a csillagokat számoltad.

~SZERELEM - ha egy percre is, de a szemembe nézel, mert ilyenkor csak MI létezünk az egész világon. ♥

~Szeretlek!Értsd már meg.

~Az életben, az az egyik legnagyobb ajándék, amikor találsz egy társat, akire már ha csak rá gondolsz, boldog vagy! ♥

~Azt hiszem ilyen boldog még sosem voltam, mint most, Mellette. Egyik napról a másikra lopta magát a szívembe... Nem hittem volna az elején, hogy működni fog, de most már képtelen lennék nélküle élni, azt hiszem megtaláltam a másik felem!

~Szeretlek. Egynek mond százszor,ne száznak mond egyszer.

~Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük.

~Mindegy mit csinálsz magaddal, ez a féltés dolog benned van. Belénk van programozva vagy mi. Ami a Tiéd, az a Tiéd. És ezt mindenki fogja fel, ennyi. Aki meg nem... hát...igazából tehet egy szívességet. Két emberes dolog ez az egész. Hidd el, ha fele annyit sem kapar utánad, mint amennyit Te utána, akkor tényleg el kell engedned. Hagyd csak. Később úgyis rájön, amit Te már rég tudsz: Ő vesztett többet. Szépen engedd el, méltósággal, emelt fővel. Tudván amit tudsz, hogy mindent megtettél. Ennyi. Minden okkal történik. Minden. Ha neki mehetnékje van, hát menjen. Aztán valaki egészen más meg majd bekopog az ajtódon, a nyakába ugrasz, a lábad pedig hirtelen magától a levegőbe emelkedik. Csak hagyd, hogy gördüljenek az események, egymás után, szépen lassan. Igaz, hogy az életünket mi magunk alakítjuk, csak van az a szemét sors és amikor úgy tartja kedve belekontárkodik. Bár lássuk be... találhatna jobb hobbit is magának...

~Nem akkor szeretsz igazán,amikor azt mondod,hogy nincs nála jobb.Inkább akkor amikor azt mondod:van nála jobb pasi,de nekem Ő a legtökéletesebb..

~Ki akarok szállni! Nem akarlak többé szeretni téged...

~Képtelen vagyok így élni, hogy tudom, nem szerethetlek téged...

~Ha nem keres nem is voltál igazán fontos számára..

~Aki azt szeretné,hogy minden úgy történjen ,mint a mesékben,az csak a mese végére emlékszik.!

~Mindenkiben a 'nagy Ő'-t látni csak arra lesz elég, hogy egyszer feladd, mert ez nem megy másképp. Csak így. Csalódni annyit, amennyit elképzelni sem tudsz.. Csak ez vezethet el oda, ahol hirtelen azon kapod magad, hogy az tesz majd boldoggá, akiről nem is gondoltad volna, hogy képes lesz rá. Töröld az elvárásokat, az ítéleteket, a görcsöket. Ne keresd, és megtalál. Valamiért ez így van. Abban a pillanatban, hogy hagyod magad sodródni, és semmihez sem ragaszkodsz, egyszerűen mindent megkapsz. Csak tudj lemondani arról, ami számodra a legfontosabb, és megkapod. Elrontani pedig csak akkor tudod, ha el kell rontanod. 

~A szakítás nehéz. Először azt gondolod, hogy most a világnak is vége, vagy éppen az egész hatalmas káoszért Őt hibáztatod, és te mosod kezeid. Ott állsz. Tökegyedül. Ezzel az egésszel. És most mit csinálj?...Mi van ha ő volt az igazi?... Mi van ha Ő előbb talál magának valaki mást?... Mi van ha én egyáltalán nem találok mást?... Igen, Ő volt az igazi..

~Tudod Te egyáltalán, hogy ki vagyok? Milyen vagyok? Honnan jöttem? Merre tartok? Melyik a kedvenc filmem,dalom,színészem,színésznőm? Milyen vagyok amikor szeretek, és milyen amikor gyűlölet fröcsög belőlem? Kutyás vagy macskás vagyok inkább? Tudod? Nem! Hát akkor miből gondolod hogy nem illünk össze? Honnan tudod ennyire biztosra, hogy nem az a valaki vagyok akivel egy egész életet tudnál leélni? Honnan vannak ennyire biztos,elkönyvelt döntéseid? De tudod mit… nem pazarlok se több se kevesebb percet Rád, mint amennyit muszáj, úgyhogy sarkamon fordulok, és faképnél hagylak! Mert nekem is van egy tuti véleményem : Nem érdemelsz meg!

~Búcsúzni könnyű, de feladni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz...Meglehet, hogy könnyen , nevetve búcsúzunk.Mégis fájni fog, ha újra találkozunk... Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,de akkor majd búsan    lehajtod a fejedet. Megállnál  százezerszer,  ám mégis tovább lépsz. Mert  búcsúzni könnyű, de feledni nehéz...!

~Sose hanyagold azt az embert, ki irántad érdeklődik s őszintén szeret, mert egy napon majd azt veszed észre, hogy amíg te kavicsokat szedtél elvesztettél egy gyémántot!

~Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira… Van, hogy csak a cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy nem jól végződik a dolog. Lehet, hogy egyedül maradsz… Nehéz lesz, de lassan rájössz, hol szúrtad el, és újrakezded. Megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél. Van még egy eset: ha a sorozatos visszautasítások, a hiába várt telefonok, a rosszul értelmezett jelek, a kínos helyzetek, a hatalmas káosz ellenére… soha, egyetlen percre sem adod fel a reményt.

~Hiszek a boldogságban, abban, hogy mindenkinek van szíve. Abban, hogy meg kell bocsátani, engedni, ha menni akar. Hiszek a szerelemben, abban, hogy jön, úton van, érkezik, és elég nyitott lesz a szívem mire megérkezik ahhoz, hogy beléphessen rajta. Hiszek a szívemben, abban, hogyha ráhallgatok, az bőven elég ahhoz, hogy helyesen döntsek és lépjek.

~Élvezd a pillanatot, mosolyogj mindig, hiszen minden pillanatban ott van a csoda lehetősége - és miért ne hinnél benne? Mosolyogj, ragyogj, élvezd az életet, és vedd észre a perceket, amit meghatározzák a holnapodat... Csak mindig légy jelen a pillanatban, más nem számít.

~"Majd lesz jobb"..egy baj van,nekem nem jobb kell hanem Ő.

~Nem hazudik a szemem, de ez szerintem látszik, nem vagyok olyan ember, aki más érzéseivel játszik.

~Hogyha nincsen párod, ne szomorkodj, csupán Isten néz le rád és gondolja: Ezt a lányt egy egészen különleges fiúnak tartom meg ! 

~Adj neki szabadságot és visszajön, mert érzi, bízol benne. Szeretni fog és tisztelni, mert meghagyod a szabadságát, és azt, ami ő valójában. Nem akarod megváltoztatni, magadhoz láncolni, és ez épp elég ahhoz, hogy másnak esélye se legyen. Hiszen az, aki szeretve van, az boldog és hálás azért, akije van, nem keres máshol semmit. Nem kell taktikázni, nincs szükség játszmákra, ha érzi, hogy bízol benne, nem lesz probléma - persze ha fontos vagy neki annyira, hogy ez bármit is számítson. Te választasz, így azt is, hogy mit fogadsz el vagy mit nem - és az nagyon nem mindegy, hogy mit engedsz be az életedbe, hiszen az fog alakítani minden másodpercet, még a jövődet is.

~Csak azt akarom, hogy tudd, különleges vagy, és csak azért mondom el, mert nem tudom, hogy valaki egyáltalán elmondta-e már Neked.

~Aki szeret: nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád, hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy és tanítod őt. Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül, mert szeret.

~Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyűlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.

~Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok.

~Azt szokták mondani: "Hallgass a szívedre!". De mi van, ha a szíved mindig ugyanazt a baromságot mondja újra és újra? Mi van, ha nem hagyatkozhatunk a szívünkre? Ha nekünk az eszünkre kellene hallgatnunk?

~Ha valakit nem kapsz meg, jusson eszedbe:lehet, hogy azért nem lehet a tiéd, mert valaki sokkal jobb vár rád.