~Vámpírnaplók.~

~Vámpírnaplók.~

~Az a szomorú igazság, hogy a hozzánk legközelebb állók képesek a legnagyobb fájdalmat okozni nekünk.

~Alapvető különbségek vannak a férfi és a női agy között. (...) A nőknek könnyebben megy a kommunikáció, részletek, együttérzés. A férfiak nem ilyenek. Ez nem azt jelenti, hogy nem érzünk semmit, tudunk beszélni az érzéseinkről, csak legtöbbször inkább nem tesszük.

~Tudom, hogy... hogy nehéz megérteni...de érted teszem. -Nem. Ezt a döntést nem értem hozod meg. Ha elsétálsz, az csak érted van. Mert én tudom, hogy mit akarok. szeretlek.

~A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.

~A mai nap más lesz. Másnak kell lennie. Mosolyogni fogok és mindez hihető lesz. A mosolyom ezt fogja sugallni 'Jól vagyok. Köszönöm. Sokkal jobban.Újra fogom kezdeni. Valaki új leszek. Ez az egyetlen mód, hogy túllegyek rajta.

~Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá.

~És még most sem akarsz engem a közeledben. Mi a baj veled, Stefan Salvatore, hogy így kell élned? Hogy falat kell építened magad köré, hogy kívül tartsd az embereket? Hogy senkiben sem tudsz megbízni? Mi a baj veled?

~Nem utállak, sosem utáltalak. De... emlékeztetsz valakire.

~ Nincs olyan ,hogy rossz  ötlet:Csak rosszul végrehajtott.

 ~Úgy érzem,mér van remény ,Hogy valahol nagyon mélyen Damon-ban még mindig van valamin emberség,valami normális.De tévedtem,már semmi emberiség nincs Damon-ban.Semmi jóság,semmi kedvesség,semmi szeretet.Csak szörny.. akit meg kell találni.

~ Mi választjuk meg az utunkat. Az értékeink és a tetteink, ezek határozzák meg, hogy kik vagyunk.

~Ha idegesítesz, csak mosolygok és arra gondolok, milyen jó érzés lehet pofán baszni téged.

~Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.

~Mindig azt hittem, hogy az első napok voltak a legnehezebbek. Tévedtem. Az utolsók azok.

~ Tényleg azt hiszed,hogy nincs B tervem? És ha az megbukik egy C tervem? Aztán egy D tervem? Tudod az ABC-t,ugye?

 

~Ma meggyőződtem arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass. Ne változtass. Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha csak egy pillanatra is engedek a boldogságnak a világ megint összeomlik körülöttem és nem tudom, hogy azt túlélném-e.?

~Megpróbáltam. Annyira jóvá szeretném tenni a dolgokat. De az egész testem arra ösztönöz, hogy legyek óvatos. Amit nem ismersz, bánthat.

~Oh, ne. Ne csináld ezt. Ezt a félig bocsánatkérő, reménykedés a jövőben dolgot…  

~Elena: Akárhányszor van egy bökkenő az úton, átversz engem. 

  Damon: És mi van ha mégsem? Mi van, ha nincs bökkenő?

~... amit mondani készülök, valószínűleg a legönzőbb dolog, amit életem során valaha mondtam. De ki kell mondanom, egyetlen egyszer, csak hogy tudd: szeretlek, Elena. És mert szeretlek, nem lehetek önző veled. Én nem érdemellek meg téged, de a testvérem igen. Istenem, bár ne kellene ezt elfelejtetnem veled.. de ez így lesz helyes. ( Damon)

~Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. 

Szükségem van rá.

~ Ha elveszítünk valakit, az maradandó. Figyelmeztet hogy milyen fájdalmak érhetnek.

~Nem vagyok ember és hiányzik. Jobban hiányzik, mint bármi más a világon.

~Ma meggyőztem magamat arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy túlélném-e?